2.Fejezet. - Dead.. or not?

Sziasztok! Megérkezett az új rész és bevallom egy kicsit kevés. De jövő hétig nem tudok részt hozni úgy hogy addig is ennyit tudtam hozni. Remélem mondtok véleményt és köszönöm ezt a sok feliratkozót. 
xx L.Diana

"- Te? - kérdezem meg hangosan majd ő is felém kapja tekintetét."

Értetlen fejjel néz még mindig engem. Ajkai mostanra már "o" alakot formál, csak úgy, mint az enyém.
- Öhm.. Szia, Ad. - köszön eközben barátnőm, majd két puszival köszöntöm.
- Bocsi hogy késtem.. De volt egy kis dolgom. - tekintettem Harryre vezetem vissza, aki csak mosolyog. Valamin.
Egy óra múlva:
Lassan szürcsölöm a rendelésem és eközben Harry és Louis vicces élményeiket hallgatom. Szomorkás hangulatomban vagyok, ezért inkább egy szót se szólók. Zoe rám vezeti tekintetét és egy „Mi van veled?” Nézéssel jutalmaz.
Eltátogom neki, hogy rosszul vagyok, és félbe szakítom az élménybeszámolót.
- Bocsi fiúk, de én inkább haza megyek. Nagyon jó volt titeket megismerni és remélem, még találkozunk. - mondom nekik majd hirtelen Harry is feláll.
- Haza kísérlek. - néz rám, amin egyből meg is lepődök.
- Oké. - egyezem bele. - Sziasztok!
Elindulok, kifelé s eközben megszólalok.
- Miért akarsz elkísérni? - kérdem és mosolyra húzom ajkaim.
- Mert ha már te is eljöttél inkább nem zavarom a szerelmeseket. - mondja, s eközben siet, hogy tudja tartani velem az iramot.
- Értem. - mondom.
- Mesélj magadról. - próbálkozik, amin el is mosolyodom.
- Mit meséljek? - nézek rá majd a buszmegállóban lévő padra ülök.
- Mondjuk.. az anyukádról.. - Egy percre megállok s nagyot nyelek.
 - Inkább nem. - mondom enyhén gorombán.
Harry érzi, hogy rá tapint, egy mélypontra ezért megfogja a kezem és mélyen a szemembe néz.
- Bennem megbízhatsz. - hangja elmélyül és nyugodtságot sugall.
- Nem vagyok biztos abban, hogy tényleg megbízhatok benned. Alig ismerlek pár órája. - mondom, s ki húzom kezem az övéből.
- Jó, ez igaz. - gondolkodik el. - Akkor.. Van kedved még találkozni? - kérdi, és én pedig bólintok egyet. - Akkor itt a számom. - írja fel egy cetlire és a kezembe nyomja. - Én most mennék. Remélem, még találkozunk. - újra csókot hint kézfejemre és már siet is el.
Elszúrtam. Fura vagyok. Értem. De miért titkolózok előtte? Olyan megbízhatónak látszik.
A telefonom hangja ráz ki gondolataimból. Tekintettem a képernyőre siklik és meg látom az "Ismeretlen" nevet. Rá megyek és el fog az ijedtség.
" Nincs olyan titok, ami ne tudódna ki. Nem de? Egyszer mindenki meg tudja az igazságot a múltadról. Csók, puszi. - E."
Ki az az "e"? Csak nem.. Emily. De ő meghalt.. vagy mégsem?
Egy nagy kacaj szakad ki belőlem. Biztos valami hülye barom szórakozik velem.

Egy busz száguld elém, amire fel is szállok. Ki fizetem a jegyem és már keresek magamnak egy helyet.